Született július negyedikén [www.pmsport.hu]
Horváth M. Attila 2006.07.04. 20:41
 Életének huszonnegyedik évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Selenka Tamás, az R-PC Planet Pest megyei I. osztályban szereplő Törökbálinti TC labdarúgója, Selenka Tamás.
Mosolyország lettünk, visszavonhatatlanul. Megint gyászolni kell, mintha egy érzés bizsergetné újra meg újra a Teremtőt, hogy sújtson le, újra meg újra. És a Teremtő nem kérlelkedik, nem húzódozik. Vajon meddig kell várni, mikor csap le Rád, földi halandó az Isten haragja? Mert a futballistákat, a labdavirtuózokat nem kedveli. Zsiborás Gábor, Dárdai Balázs, Fehér Miklós, Zavadszky Gábor, Bánka Kristóf után éppen egy hónappal ezelőtt egy örökvidám futballista, Rajnay Zoltán hagyott itt bennünket. Halálának körülményei máig tisztázatlanok.
És most Selenka Tamás. Aki két hónapja olyan boldog volt, hogy a Felsőpakonyt magabiztosan legyőzve elhódította csapatával a Sport TV Kupát, szinte madarat lehetett vele fogatni. Futott, naná, hogy futott szélsebesen, aranyéremmel a nyakában az Üllői út gyér számú közönsége felé, hogy a stadion minden szegletében örömittasan mutassa mindenkinek, ami a szíve mellett volt. Aranymedália, megannyi munkával. Nagy siker volt ez, és akkor senki, a Teremtőn kívül senki sem sejtette, hogy ez a szív július negyedikén felmondja a szolgálatot.
Azon az esővel átitatott, mégis ragyogó májusi szerda délután Selenka Tamás egyszer csak hozzám fordult: készítenék-e róla egy ,,aranyos" fotót? Ki az, aki az öröm megfoghatatlanul mámorító pillanataiban nemet tud mondani egy ilyen kérésre? A kép elkészült. Akkor azt hittük, ez a tavaszi nap neki és csapattársainak, no meg a kitartó törökbálinti szurkolóknak lesz csupán emlékezetes. Mára azonban nyilvánvalóvá vált: mindketten tévedtünk…
Nyugodj békében, Selenka Tamás!
www.pmsport.hu
www.pmsport.hu cikke
In memoriam Selenka Tamás (1982–2006)
Látod, milyen furcsa ez az élet? Nemrég még hozzád futott Miskei Attila, Varga Laci vagy Csintalan Csaba, hogy megöleljenek, miután góljaid után a világból is kiszaladtál volna. Most egymást ölelik a koporsód mellett. Sírva, zokogva, szentségelve. Emitt virágcsokor, amott koszorú. Ők is tudják, amit Te nagyon is jól tudsz: a Teremtő valamiért nem szeretett, hogy ennyi időt hagyott neked futballra, tanulásra, szórakozásra. Talán, mert futballoztál? Nem, nem, ez aligha elképzelhető. Talán azért, mert mindig mosolyogtál, néha még a góljaid után is? Ez egyszerűen képtelenség. Emberi ésszel felfoghatatlan. Nem túl bölcs ez a Teremtő, úgy hiszem.
A halál nem válogat, ezt eddig is tudtam. De nem, ez az Isten valamiért szeretett Téged. Bár bajnok nem lettél a Törökbálinttal, az amatőrök kupáját megnyertétek. És ennek Te is részese voltál.
Gyűlnek a csokrok, lassan már a fejfád sem látszik. Látod, itt lenn az emberek szeretnek, ha már odafönn nem volt hozzád a sors kegyes. Kegyetlenség még csak kimondani is: Selenka Tamás élt huszonnégy évet.
Ott állsz a jobb szélen azon a májusi fotón. Nyakadban aranyérem, arcodon mosoly, szívedben boldogság. Friss még a kép, nagyon friss, és sohasem feledem. Halálod híre óta többször megnéztem. Valaki, ne kérdezd, hogy ki, egyszer azt mondta: a mosoly csak egy pillanatig él, de az emléke örökre megmarad. Így vagyok én most Veled. Szótlanul, üres tekintettel.
De mondd csak, milyen az élet ott fenn? Mert idelenn már nem létezel. Csak a megfáradt földi halandók szívében élsz. Amit senki soha nem vehet el.
Van még ott hely? Megyek én is, várj meg! Nem akarok kapkodni, néhány évtizedet még eltöltenék itt lenn. Egyszer úgyis találkozunk. Talán épp egy meccs alkalmával, amikor kifutsz Simon Tibivel és Zavadszky Gabival, hogy az Üllői úti közönség előtt körbefutva ünnepeljétek a kupagyőzelmet. Ott kószálok majd a pálya szélén, várva a pillanatot, hátha megszólítasz: készítenék-e egy képet a győztesekről, akik ma, a két lábon járó földiek szemével örök vesztesek.
Isten Veled, Selenka Tamás!
Horváth M. At
Budapest, július 11., 19.35 A Fradi-pályán a tragikus hirtelenséggel elhunyt Selenka Tamás emlékének adóznak.
Szerdán emléktornára kerül sor a Fradi-pályán. 2006. július 4-én, 24. életévében tragikus hirtelenséggel elhunyt Selenka Tamás, aki az FTC-ben kezdte a pályafutását.
A törökbálinti labdarúgó - aki serdülő játékosként bajnokságot nyert a Ferencvárosban, de az ifisták között is rendszeresen lehetőséghez jutott - szívelégtelenségben hunyt el.
Tiszteletére július 12-én, szerdán 18 órakor, az Üllői úton rendezik meg a Selenka Tamás-emléktornát, amelyen az FTC (mint a nevelő egyesület), a Budaörs SC (NB II) és a Lindab-Törökbálinti TC (Tamás legutóbbi csapata) vesz részt.
A tornára a belépés díjtalan, egy urna lesz kihelyezve, s az így befolyó adományokból a Selenka-családot támogatják a nézők.
(ftc.hu)
Tomi tragikus halálesetéről több újságban is olvashattunk, a Pest megyei sportszeletben, a Nemzeti Sportban, A HetiTémában, a Törökbálinti Közésgi újságban, az Írott szóban, valamint a Sportplusszban |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Életének huszonnegyedik évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Selenka Tamás, az R-PC Planet Pest megyei I. osztályban szereplő Törökbálinti TC labdarúgója, Selenka Tamás.